- A hosszú téli állásra a nagyjából 40-60 százalékos töltöttségi szint kíméletesebb, mint a teljesen tele vagy majdnem üres akkumulátor.
- A tárolás alatt jellemzően nem a vontató akkumulátor gyors romlása, hanem a 12 voltos segédakkumulátor lemerülése okozza a legtöbb gondot.
- A fagymentes, száraz tárolóhely kíméletesebb a celláknak, mint a szabadban, tartós fagyban hagyott jármű.
- Néhány hetenkénti ellenőrzés és szükség esetén rövid töltés megelőzi, hogy a jármű lemerült állapotban várja a tavaszi indulást.
Sok elektromos autó tulajdonosa csak akkor szembesül a téli tárolás kérdésével, amikor a jármű hosszabb időre - egy külföldi utazás, egy kórházi kezelés vagy egy ritkán használt másodautó esete - mozdulatlanul áll a hideg hónapokban. A megszokott, hagyományos autóknál rögzült szemlélet, miszerint a teli tank a biztonságos állapot, az elektromos autónál nem érvényes ugyanígy: a lítiumion-cellák kémiája miatt a tartósan magas vagy nagyon alacsony töltöttségi szint nagyobb terhelést jelent, mint a középső tartomány.
Ez a cikk azt mutatja be, milyen töltöttségi szinten és milyen körülmények között érdemes egy elektromos autót télen hosszabb ideig tárolni, mire figyeljen a 12 voltos rendszer miatt, és milyen jelekre érdemes figyelnie, ha egy használt autó a hirdetés szerint hosszabb ideig állt. A cél nem a riogatás, hanem a reális, gyakorlatban is használható tájékozódás, hogy a tárolás után az autó ugyanolyan megbízhatóan induljon, mint ahogy elé állították.
Milyen töltöttségi szinten érdemes hagyni az autót hosszú téli állásra?
A legtöbb gyártói ajánlás és szakmai forrás nagyjából 40 és 60 százalék közötti töltöttségi szintet javasol hosszabb, több hetes vagy hónapos álláshoz, mert ez a tartomány a lítiumion-cellák számára a legkevésbé feszített állapot. Ez a sáv kényelmesen elérhető: nem kell pontosan 50 százalékra tölteni, elég, ha a jármű nagyjából a középső tartományban áll meg induláskor. A cél, hogy se a felső, se az alsó szélső érték közelében ne töltődjön hosszú időre a jármű.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy ha valaki tudja, hogy az autó hetekig vagy hónapokig fog állni, érdemes az utolsó töltést úgy időzíteni, hogy a jármű a kívánt sávban álljon meg, ne közvetlenül egy teljes feltöltés után induljon a tárolási időszak. Ez az apró tervezés a hosszú távú állapotra van hatással, nem az azonnali használhatóságra, ezért könnyen kimarad a figyelemből, pedig egyszerűen beépíthető a szokásba.
Miért kockázatosabb a teljesen feltöltött állapotban való tárolás?
A 100 százalékra töltött akkumulátor celláiban a feszültség a felső határértékhez közel áll, ami már rövid távon is nagyobb kémiai terhelést jelent, hosszabb, mozdulatlan állapotban pedig ez a feszültség hetekig vagy hónapokig fennmarad. Ez a tartós, magas feszültségi állapot gyorsíthatja a kapacitás fokozatos csökkenését, még akkor is, ha a jármű egyébként nem mozog és nem használják. A hatás egyetlen alkalommal nem érzékelhető, de rendszeresen ismétlődő szokásként számottevővé válhat.
Ezért nem célszerű az utolsó töltést közvetlenül a tárolás elé időzíteni úgy, hogy az autó 100 százalékon álljon le hosszú hónapokra. Ha a jármű éppen teli van, és a tárolás elkerülhetetlen, érdemes néhány rövid használattal a középső tartományba hozni a töltöttséget, mielőtt hosszabb időre parkolóba kerül. Ez az apró odafigyelés hosszabb távon kíméletesebb bánásmódot jelent az akkumulátornak.
Kockázatos-e, ha a jármű majdnem lemerülve áll hosszú ideig?
A spektrum ellenkező végén, egy nagyon alacsony töltöttségi szint mellett is nagyobb igénybevétel éri a cellákat, mivel a feszültség ekkor a másik szélsőértékhez közelít. Ha egy elektromos autó hetekig vagy hónapokig szinte lemerült állapotban áll, a cellák mellett a jármű saját energiagazdálkodó rendszere is folyamatosan, apró mennyiségben fogyaszt a maradék kapacitásból, ami tovább mélyítheti a lemerülést. Ez a helyzet a leginkább kerülendő állapot hosszú tárolásnál.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy egy majdnem üres akkumulátorral induló tárolási időszak nagyobb figyelmet és gyakoribb ellenőrzést igényel, mint egy középső töltöttségi szinten induló. Ha valaki előre tudja, hogy hosszabb távollét vár rá, célszerű az indulás előtt annyira feltölteni a járművet, hogy a középső sávba kerüljön, ne a lemerüléshez közeli állapotban hagyja magára.
Miért éppen a 12 voltos segédakkumulátor a leggyakoribb probléma forrása?
Az elektromos autókban a nagy, vontató akkumulátor mellett szinte mindig található egy hagyományos, 12 voltos ólomsavas vagy újabban lítium alapú segédakkumulátor is, amely a világítást, a zárakat, a kijelzőket és számos elektronikai vezérlést lát el. Ez az akkumulátor a jármű állóban is folyamatosan, kis mennyiségben fogyaszt, hiszen a riasztó, a távoli lekérdezés és más háttérfolyamatok akkor is működnek, amikor senki nem ül a járműben.
Hosszú, több hetes álláskor éppen ez a kisebb, 12 voltos akkumulátor merülhet le először, jóval azelőtt, hogy a nagy vontató akkumulátor kapacitása érdemben csökkenne. Ha ez megtörténik, a jármű esetenként egyáltalán nem indítható a fedélzeti rendszer hiánya miatt, ami sokakban azt a téves benyomást kelti, hogy a fő akkumulátorral van baj, holott a valódi ok a kisebb, kiegészítő akkumulátor lemerülése.
Hol érdemes tárolni az autót télen: fedett hely vagy szabad ég alatt?
A fedett, fagymentes tárolóhely - egy garázs vagy egy zárt parkoló - kíméletesebb környezetet biztosít, mint a szabad ég alatti, kitett parkolás tartós fagyban. A szélsőséges hideg önmagában nem tesz azonnal kárt a jól megtervezett akkumulátorban, de a folyamatos, mély fagypont alatti hőmérséklet hosszabb távon hozzájárulhat a segédakkumulátor gyorsabb lemerüléséhez és a jármű elektronikájának nagyobb terheléséhez induláskor.
Ha fedett tárolás nem elérhető, a szabadban hagyott jármű esetén még inkább indokolt a gyakoribb ellenőrzés, mert a hőingadozás és a nedvesség további tényezőként adódik a fagy mellé. A tárolóhely megválasztása tehát nem csak kényelmi kérdés, hanem közvetlenül befolyásolja, mennyi odafigyelést igényel a jármű a tárolási időszak alatt.
Milyen gyakran érdemes ellenőrizni az autót a téli szünet alatt?
A legtöbb szakmai ajánlás szerint néhány hetente, körülbelül két-négy hetes időközönként érdemes ellenőrizni egy hosszabb ideig álló elektromos autó töltöttségi szintjét, akár a jármű saját alkalmazásán keresztül, akár helyszíni szemrevételezéssel. Ez az időköz elég gyakori ahhoz, hogy időben észrevegye, ha a töltöttség a vártnál gyorsabban csökken, de nem igényel napi szintű odafigyelést.
Ha az ellenőrzés során azt tapasztalja, hogy a töltöttség a középső sáv alá csökkent, célszerű rövid időre töltőre kötni a járművet, amíg vissza nem áll a kívánt tartományba. Ez az egyszerű rutin megelőzi, hogy a tárolási időszak végére a jármű mélyen lemerült állapotba kerüljön, amit utólag jóval nehezebb kezelni.
Mit tegyen, ha a tárolás helyén elérhető egy csatlakoztatható töltő?
Ha a tárolóhelyen elérhető egy fali töltő vagy akár egy hagyományos konnektor, ez jelentősen egyszerűsíti a helyzetet, mert a jármű így folyamatosan, alacsony teljesítménnyel tartható a kívánt töltöttségi sávban anélkül, hogy valakinek rendszeresen ki kellene mennie ellenőrizni. Sok jármű beállítható úgy, hogy egy meghatározott töltöttségi szint elérésekor automatikusan leálljon a töltés, ami pontosan a tárolási célnak megfelelő.
Ha ilyen beállítás nem elérhető, egy egyszerűbb megoldás, ha a töltést kézzel, rövid, ellenőrzött szakaszokban végzi, amikor a szint a sáv alsó határa közelébe kerül. A folyamatos, tartósan 100 százalékon tartó töltés még csatlakoztatott állapotban sem előnyös, ezért a cél itt is a középső tartomány fenntartása, nem a maximális töltöttség.
Milyen szerepe van a jármű saját energiagazdálkodó rendszerének álló helyzetben is?
Az elektromos autók akkumulátorát egy beépített energiagazdálkodó rendszer felügyeli, amely a cellák feszültségét, hőmérsékletét és kiegyensúlyozottságát még álló, kikapcsolt állapotban is időszakosan ellenőrzi. Ez a rendszer maga is fogyaszt egy kis mennyiséget a rendelkezésre álló kapacitásból, és bizonyos esetekben aktívan véd a szélsőséges állapotoktól, például korlátozza a legalsó elérhető töltöttségi szintet.
Ez a háttérben zajló felügyelet megnyugtató, de nem helyettesíti a tulajdonos saját odafigyelését hosszú tárolásnál, mert a rendszer elsősorban a nagy akkumulátort védi, a kisebb, 12 voltos segédakkumulátor állapotát kevésbé. Ezért a rendszeres ellenőrzés a jármű saját intelligenciája mellett is indokolt marad, különösen több hetes vagy hónapos távollét esetén.
Hogyan hat a téli tárolás a hatótávra a tavaszi induláskor?
A hidegben tárolt, majd tavasszal újra használatba vett elektromos autó hatótávja az első napokban alacsonyabbnak tűnhet, mint amit a tulajdonos megszokott, de ez jellemzően nem a tárolás okozta tartós károsodás jele, hanem a hideg cellák pillanatnyi, ideiglenes hatékonyságcsökkenése. A cellák hőmérséklete alacsony indulásnál lassabban adja le az energiát, ami a kijelzett hatótávban is megjelenik.
Néhány használat és a jármű felmelegedése után a hatótáv jellemzően visszaáll a megszokott szintre, feltéve, hogy a tárolás a fentebb leírt módon, kíméletes töltöttségi szinten és fagymentes körülmények között zajlott. Ha a hatótáv tartósan, hetekkel a tavaszi újraindítás után is jelentősen alacsonyabb marad, az inkább a mért kapacitás valódi, tartós csökkenésére utalhat, amit érdemes szakszerű méréssel tisztázni.
Milyen jelekre figyeljen, ha egy használt autó a hirdetés szerint hosszan állt télen?
Használt elektromos autó vásárlásakor, ha a hirdetés vagy az eladó elmondása szerint a jármű hosszabb ideig, akár egy egész télen át állt, érdemes rákérdezni, milyen töltöttségi szinten és milyen körülmények között tárolták. Egy gondosan, középső töltöttségi sávban, fedett helyen tárolt autó kisebb kockázatot hordoz, mint egy olyan, amelyet teljesen feltöltve vagy majdnem lemerülve hagytak magára hónapokig, esetleg szabadban.
Ezek az információk azonban ritkán ellenőrizhetők utólag megbízhatóan, ezért a valós állapotot a mért adatok mutatják meg, nem a tulajdonos elmondása. Az akkumulátor állapotának ellenőrzéséről szóló írásunk bemutatja, hogyan lehet a mért SoH-értékkel objektív képet kapni arról, hogy a korábbi tárolási és használati szokások hagytak-e nyomot a kapacitáson.
Mikor érdemes szakemberhez fordulni tárolás utáni induláskor?
Ha a jármű hosszú tárolás után egyáltalán nem indítható, a leggyakoribb és legegyszerűbben kezelhető ok a lemerült 12 voltos segédakkumulátor, amit sok esetben egy célzott, rövid külső segítséggel vagy a segédakkumulátor cseréjével lehet orvosolni. Ha azonban az indítási probléma ismétlődik, vagy a hatótáv tartósan alacsony marad a felmelegedés után is, érdemes szakszervizhez vagy villamos szakemberhez fordulni a pontos ok tisztázására.
Használt autó vásárlása előtt, ha a jármű hosszú állás után kerül megvételre, célszerű a helyszíni állapotfelmérést is figyelembe venni, mert ez a vizsgálat a hirdetés és a szemrevételezés helyett tényadatot ad az akkumulátor és a jármű általános kondíciójáról. A vizsgált modellek oldalán tájékozódhat arról, mely típusokra kérhető ilyen mérés Budapesten és Pest vármegyében.
Gyakran ismételt kérdések
Mennyi töltöttséggel érdemes hosszú télre parkolóba állítani az elektromos autót?
Kárt tehet a fagy az elektromos autó vontató akkumulátorában téli tárolás alatt?
Miért nem indul néha az elektromos autó hosszú tárolás után?
Milyen gyakran kell ellenőrizni az elektromos autót téli tárolás közben?
Alacsonyabb lesz a hatótáv, miután az autó hosszú ideig állt télen?
Mire figyeljen, ha olyan használt elektromos autót vásárolna, amely a hirdetés szerint sokáig állt?
Mielőtt megveszi: helyszíni állapotfelmérés
Ha a(z) „Elektromos autó téli tárolása: hogyan kímélje az akkumulátort?" után konkrét használt elektromos autó beszerzésén gondolkodik, a kiszemelt példány valós akkumulátor állapotát (SoH), hatótávját és rejtett hibáit egy helyszíni állapotfelmérés tárja fel - így mért adatra, nem a hirdetésre alapozhat.
Időpontot kérekForrás és további szakmai olvasmány: TÜV SÜD - Elektromobilität ratgeber.
